Játék, amire szükségünk van

Kérlek mesélj egy kicsit a játékkal való kapcsolatodról!

„A játék valószínűleg annak az előszobája, amit készülök az életben megvalósítani.”

Mindig is szerettem játszani – egyedül és másokkal is. 

Ma már kevesebbet játszom, és nem olyanokkal mint régen. Mára a játékokban inkább „dolgozni” szeretek, valamilyen célt elérni. Emiatt a bonyolultabb játékokat részesítem előnyben- valószínű mindig az kelti fel az érdeklődésem, ami kapcsolódik ahhoz,  hogy éppen mire készülök az életben. A mai napig fontos nekem, hogy egy játék valamilyen történetet mondjon el- át lehessen élni, vagy pedig gondolkodni lehessen rajta- tehát valamilyen stratégiát tudjak felépíteni, és kipróbálni. 

Most például egy olyan játékkal játszom, ahol fel kell építeni egy túlélőbázist. Itt sok mindenre kell figyelnem, sok mindent kell létrehoznom: elektromos hálózatot, csatornarendszert, légi bázist és még sok más egységet – itt tudnom kell, hogy minek hogyan kell kinéznie, hogyan kell működnie. Számomra ez a játék például egy férfias hozzáállást kíván: ismerned kell, hogyan működnek a különböző rendszerek, hogy meg tudd oldani a helyzeteket. Azt vettem észre, hogy a játékválasztások  mutatják, hogy éppen mire lehet szükséged a való életben – és ez mindenkinek intuitív, saját maga képes megtalálni. Nekem mindig is fontos volt, hogy egy biztos pont legyek mások számára azáltal is, hogy meg tudok oldani például vészhelyzeteket. 

Sokszor élem meg azt, hogy egy-egy játékból tudom, hogyan kell megoldani komoly feladatokat, és hogy hogyan kell viselkedni olyan új helyzetekben, amikkel még azelőtt csak játékokban találkoztam. Ezért is lehetnek fontosak például a szerepjátékok, amik számomra mindig fontosak voltak, és megfogható a pozitív hatásuk a személyiségfejlődésemre.

Miben látod a funkcióját a játéknak az emberek életében? 

„… a játék valahogy a kudarcélményt alakítja át: ha nem sikerül valami, nincsen semmi gond. „

A játéknak úgy gondolom, hogy komoly gyakorlati haszna, felkészítő funkciója van. Nagyon hasonló a könyvolvasáshoz, de a játék számomra gyakorlatibb (most itt leginkább a számítógépes játékokról beszélek) mivel  még közelebb hozza az élményt az abban résztvevőhöz. 

A  játékokban lehet, és kell is kockáztatni, és nem baj, ha nem sikerül valami. Én nem szeretek veszteni, nehezen viselem a kudarcot- eddig legalábbis így volt- de a játékokban lehet hibázni.  Egy játék közben gyakori, hogy kudarc ér, ez a szerves része egy folyamatnak, mivel ha nem lenne esély arra, hogy veszíts, akkor nem is lenne valójában játék, mert kihívás nélkül túl könnyű lenne minden, és emiatt unalmas, érdektelen lenne a tevékenység. 

A játékban, mint ahogy az életben is, kell, hogy legyen valami, amit le kell győznöd, többek között azért, hogy a haladás, a fejlődés élményt megéld.  A játéktervezők a játékban legyőzhető akadályokat tesznek bele, ami próbák elé állítanak. A kudarctól való félelem helyett inkább az akadály legyőzésére koncentrál a játékos, mivel biztosítva van: meg lehet oldani a feladványt, le lehet győzni az akadályt, mivel pont azért rakták oda azokat a játékosok számára..  

A játék valahogy a kudarcélményt alakítja át, és egy fontos funkciója, hogy minden megismételhető: ha valaki veszít, nem végleg veszít, hanem mindig újra lehet próbálkozni. Nincs olyan játék, ahol ha meghal valaki, nem játszhat többet. A csapattársaimmal mi is sokat próbálkozunk, és sokszor meghalunk, de ez nem baj, mivel mindig újra próbálkozhatunk, és a végén, amikor sikerül, annál nagyobb élmény a győzelem, minél több időt beleöltünk a megszerzésébe.  A fő üzenete a játéknak számomra: ha nem sikerül valami, nincsen semmi gond: próbáld újra!

Miért lehet fontos a játék az oktatásban? 

” ha a diáknak nem sikerül valami, akkor csinálhat mást, vagy csinálhatja ugyanazt mint eddig, csak jobban.”

Ezért használok pontrendszert – mert ez megengedi, ha a diáknak nem sikerül valami, akkor csinálhat mást, vagy csinálhatja ugyanazt mint eddig, csak jobban. Sok lehetőség van arra, hogy ne érezze úgy, hogy ez egy vérre menő dolog: a legtöbb feladatot újra lehet próbálni, nem rontja le az átlagát attól az, aki elront valamit.

Számomra a játékosítás fő üzenete az, hogy felszabadítsa a résztvevőket, hogy merjenek kockáztatni — és hibázni! Szerintem ez az első számú ok, amiért érdemes játékszerűsíteni az oktatást. Az iskola egy ideális hely (lehetne), ahol a tanulók megtanulnak alkotni, kockáztatni, vállalkozni, hibázni, a hibákból tanulni, és egy olyan szemlélet kialakulását segíthetné elő, ami ellenállóvá teszi őket a változás okozta szorongással szemben, és segíti őket a kreatív folyamataikban.

További bejegyzések: