Kártyák
A gamifikálás része, hogy lehet gyűjtögetni a kártyákat. Hangsúly van a lehet szón, ugyanis ez nem kötelező a diákoknak. A kártyákkal lehet játszani is, de ez is teljes mértékben választható elfoglaltság. A tisztánlátás érdekében fontosnak tartom megjegyezni, hogy a kártyákkal való játék nem gamifikáció, hanem maga a különböző erősségű kártyák megszerzése számít annak.
A gamifikált rendszerek egyik megfigyelt problémája, hogy egy idő után természetes a lelkesedés csökkenése. A reggeli kávézáshoz hasonlóan az első hónapokban az felpörgeti az embert, majd hozzászokik, és a végén szüksége van már rá az éberségének a visszaállításához. Ha nincs újdonság, ami felrázhatja a dolgokat, a motiváció is csökkenhet akár néhány hónap után, és ilyenkor frissíteni kell. Ez lehetséges, ám elég sok energiát követel meg a tanár részéről. A kártyák adnak egyfajta exkluzivitás- és újdonságélményt a rendszerben, és eszközként funkcionálnak a tanár kezében a motiváció fenntartásához. Eddig úgy néz ki, hogy a kártyákkal leküzdhető a megszokás miatt érzett unalom és tompaság azzal, hogy mindig új kártyákat szerezhetnek meg, minden új témához járnak új kártyák is.
Egy év alatt nagyjából 100 kártyát gyűjthetnek össze a diákok. A kártyák az éppen tanult, aktuális témához kapcsolódnak, tehát legtöbb esetben ismerik vagy idővel ismerni fogják a tananyagból azokat a karaktereket, amiket meg lehet szerezni. A kártyákon különböző szerzők és szereplők vannak, és mindegyik évben új kártyákat lehet gyűjteni- mindezt feladatok megoldásáért és pontokért cserébe. A pontokat így nem csak jegyekre váltják be a tanulók, hanem lehet belőle kártyákat is vásárolni- ezért is van értelme sok pontot szerezni.
A kártyákat lehet gyűjtögetni, de nem kötelező, mert nem származik semmilyen hátránya annak, aki nem gyűjtögeti a kártyákat. Ugyanúgy lehet ötös a tanuló, nyerhet díjakat — “csak” egy társas élményből marad ki, illetve a kártyabajnokságból, ami az ügyes játékosoknak megbízható pontforrás lehet.
Órákon szinte sosem játszunk a kártyákkal, kivéve minden sprint utolsó hetén, a kártyabajnokság alkalmával. Ilyenkor egymással versenyeznek a diákok, így motiválva vannak arra, hogy minél gyorsabban gyűjtsék össze a kártyákat, hiszen minél több kártyájuk van, annál jobb paklit tudnak összeállítani a bajnokságra. Ha erősebb kártyákból áll egy pakli, akkor nagyobb eséllyel tud a játékos jó kártyákat húzni, és nagyobb eséllyel is lehet nyerni. A tapasztalatom szerint különösen a fiúkat lehet különösen jól lehet motiválni ezzel a bajnoksággal.
A kártyákkal alapvetően a tanórán kívül lehet játszani. A diákok a szünetekben játszhatnak egymással (egy meccs felső időhatára általában 10 perc), és több diákom beszámolt arról, hogy otthon játszanak a szüleikkel, családtagjaikkal is. Akit a versenyhelyzetek dobják fel, azok fontosnak érezhetik, hogy a sprintek végén megrendezendő kártyabajnokságra gyakoroljanak, illetve minél jobb kártyákat gyűjtsenek addig a paklijukba.
A kártyákat nem lehet máshonnan megszerezni, csak tőlem. A kártyákat csak egy példányban lehet megszerezni, és a kártya a megszerzés után örökre a diáké marad. A kártyákat nem lehet cserélgetni egymás között, se semmilyen módon adni-venni. Ha véletlenül valaki elveszt egyet, esetleg sérül, akkor az erre az eshetőségre nyomtatott tartalékból kiegészítem a hiányzó/sérült kártyát.. Nem digitalizálom a kártyákat, mivel egyrészt a fizikai megjelenése és szó szerinti megfoghatósága, másrészt a limitáltsága teszi ezt valódi motivációs eszközzé.